Az a jó abban, ha vállalkozó vagy, hogy azt csinálod, amit szeretsz.
Nincsen főnök, nincs munkaidő. Nincs gyomorgörcs, hogy mikor rúgnak, ki, hogy mikor vonnak le a fizudból, vagy mikor nem adják oda egyáltalán.
Jó az, hogy a munkád insiprál és az agyad mindig azon jár, hogy mi legyen a következő projekt – de addig persze tíz beesik.
Az a jó benne, hogy amikor valaki pozitív visszajelzést kapsz, azt csakis Te teszed zsebre. Ha valaki örül, arról Te tehetsz.
Ha vége egy fárasztó hétnek, akkor az azt jelenti, hogy valamit jól csinálsz, mert vásárolnak tőled, keresnek, szeretnek. De bármennyire is fárasztó volt a hét, minden hiszti nélkül folytatod az ötletelést azon, hogy hogyan lehetnél jobb.
Azt szeretem benne, hogy csakis olyan dolgokat csinálsz, ami neked tetszik, nem másmilyet. Hogy nem mondja meg senki, hogy mi-hogyan jó, hanem te formálod.
Szeretem benne, hogy bármerre járok, kutatom az új ötleteket, formákat, színeket, így akár még egy söröscímke színei is inspirálnak.
Azt is szeretem benne, hogy azonosulok a munkámmal, nem csak bemegyek, melózok, haza megyek. Nem ez én vagyok, Te vagy.
Az is nagyon jó benne, hogy sose érzem tehernek, valahogy mindig jobban akarok teljesíteni benne, ezért pedig mindent meg is teszek.
És a héten mit szerettem benne a legjobban? Hát ezt:
