Aláírta b*meg – jutott először eszembe, mikor megláttam a hírt.
Tudjátok, az utolsó pillanatig reménykedtem. Tudjátok, azt gondoltam, hogy nem, ilyen nemm létezik, nem lehetetleníthetik el ennyi ember megélhetését – igen, HÁBORÚS időkben főleg nem! De bakker, megtették. Rengetek szabadúszó kreatívot ismerek – grafikusok, szövegírók, filmesek, KÉZMŰVESEK, akik egyszerűen dupla annyit dolgoztak általában, mint aki bejelentett munkaviszonyban van.
Igen, elég jó a szabadúszók élete, nem jár le 5kor a munkaidő, nem jön 5-én a fizu – ha dolgozol van pénz, ha nem dolgozol nincs. Egyszerű képlet, nem? Fájó szívvel hallgattam sokaktól, hogy aki KATÁzott, adót csalt, kamuzott, nem tett bele eleget – mint például mi, KÉZMŰVESEK.
Tudjátok, nekem nincs hétvégém, mert akkor vásárol az emberek nagy része, illetve délután, amikor már én is eljövök a műhelyből. Tudjátok, elég jó, hogy most ennyit tudtam nyaralni, de ezért 2 hónapot dolgoztam le 2 szabadnappal. Tudjátok, még így is azt mondom, hogy megéri kisvállalkozónak lenni.
Azt hiszem a kisválallkozók nagy része szívvel csinálja amit csinál – csinálta. A futárok, a festők, a műfordítók, a kézművesek. Ezen a napon ezt vették el sok embertől – soktól, dehogy. Százezrektől. Tudjátok, hogy miért KATÁzunk? Mert lehet, hogy vannak olyan hónapok, amikor megy a szekér, de vannak olyanok is, amikor az 50 ezret alig tudom befizetni. Ez az ára a bizonytalanságomnak, a kisvállalkozói létemnek.
Mégse cserélnék senkivel.
Olyan hihetetlen sok szeretetet kapok Tőletek, hogy nem tudom szavakba önteni! <3
De most mi történik? Elveszik sokunktől ezt az érzést. Azt, hogy azt csinálhatjuk amit szeretünk.
Én „szerencsére jól járok”, hiszen nagyrészt magánszemélyeknek adok el, de ahogy sok kézművesnek, nekem is fontosak voltak a viszonteladóim, akiktől ha nem is hatalmas összeg, de egy fix havi bevétel érkezett. Szerencsés vagyok, mert én választhatok, én csak éves szinten 1-2 milliót bukok ezzel az aláírással.
De kérlek egy pillanatra álljatok meg és gondoljatok bele, hogy hány élet megy most tönkre ettől ebben a háborús helyzetben. Hányan vesztik el a munkájukat, hány embernek kell újraterveznie egy hónap alatt, hány ember agyal éppen azon, hogy ki tudják-e fizetni az albérletet szeptembertől.
Egy kva aláírás.
Rengeteg kézműves hagyja abba ezután, mert nem tudja folytatni. Nekem is számtalan ismerősöm KATÁzik gyerekek mellett, nyugdíjasként, meló mellett – és azért, mert imádják csinálni, amit csinálnak.
Ezeknek a kézműveseknek most a nagy része eltűnik – vagy éppen megemelik az áraikat a dupjájára, mert majdnem a triplájára nőnének a kiadásaik – ahogy nekem is. Én ezt főállásban csinálom. Ha nem mondok le a biztos bevételről a viszonteladóktól, ez lesz a vége. Áremelés, majd a vásárlóim eltűnnek, én pedig mehetek az ALDIBA eladónak az álmaimmal és azzal a tudattal, hogy 2 év alatt felépítettem valami jót, és ezt egy aláírással telibe szarták.
Ti hogy döntenétek? Ti tudnátok ebben a helyzetben lojálisak lenni a kézművesekhez, a grafikusokhoz, a szövegírókhoz, festőkhöz?
Ti nem éreznétek úgy, hogy kicsúszik a talaj a lábatok alól egy olyan időben, amikor amúgy is minden bizonytalan, egy olyan időben, amikor a fizetésed csökkenni fog, a rezsid meg nőni?
Így érzek most én. Dühös vagyok, undorodom ettől a világtől, és mérhetetlenül el vagyok keseredve.
De jó, hogy itt vagytok. Jó, hogy vagytok, ez fog erőt adni ahhoz, hogy a hétvégéimen is dolgozhassak, hogy kitermeljem azt a pénzt, amit most elvesznek tőlem, amiért megdolgoztam.
Itt ülök a konyhában és azon gondolkozom, hogy megéri-e egyáltalán nagyra vágyni. Azt hiszem itt nem.
