Avagy Betonkám története lassan 3 év távlatából
A bejegyzés Pintér Dalma 2023 június 9-én, a Szabad Föld újság Családi kör rovatában megjelent cikkének nyersanyaga. Annyira tetszett, hogy megkértem, hadd közöljem. Nagyon köszi Dalma! <3
Karanténművész vagy, tehát a bezártság engedte ki igazán a benned rejlő megannyi színt, alkotói vágyat és tehetséget. Mesélj kérlek az idáig vezető útról.
Már gyerekként volt egy alkotós asztalom, ez az első emlékem. Ezt mindig kinyitottam és beültem a nappaliba a többiekhez és ott festettem, rajzoltam, szőttem, fontam, mindent is csináltam. Az alkotás mindig az életem része volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Terv volt az is, hogy a képzőre felvételizek, de a második óra a rajztanárnál megmutatta, hogy nem nekem való ez az életút, ugyanis nem tetszett, hogy megmondták, milyennek lássam a környezetemet. Így sikerült valószínűleg megtartani magamban az alkotás szeretetét.
Vállalkozni sose akartam, pedig Édesanyám többször próbált erre az útra terelni, mert valahogy egyik munkahelyen se sikerült megragadnom. Nem tudtam elképzelni, hogy nekem ez menne, és azt se tudtam, mivel foglalkozzak. Valahogy jó volt a biztos, heti öt napos munkahely, ahonnan el tudtam jönni délután és reggel időre kellett bemennem. Évekig dolgoztam reklámügynökségeknél és marketingesként, illetve a pályafutásomat a családi digitális nyomdában kezdtem. Itt ismerkedtem meg a reklámmal és jöttem rá arra, hogy valami kreatív életutat szeretnék magamnak, nem azt, amit a főiskolán tanultam. 2020-ban jött a változás az életemben, amikor elküldtek a covid első hulláma alatt fizetés nélküli szabadságra, több hónapra. Ekkor minden lehetőséget megragadtam arra, hogy pénzt keressek, mert bár bíztam benne, hogy még visszamegyek dolgozni a reklámügynökséghez, de nem tudtam meddig tart ez az állapot. Ekkor kezdtem el egy hobbi boltban kisegíteni, pakoltam a festékeket a polcra. Ekkor jött elő újra az alkotás utáni vágy. Vettem öntőformákat, hogy papír ékszereket öntsek ki gyantával, ám végül egyik nap a hobbi betont pakoltam fel a polcra. Jé, ezt is lehet öntőformába tenni, ki kellene próbálni! Ez volt 2020 májusában, ekkor kezdődött minden. Az ékszerek egyre gyűltek, egyre lelkesebb lettem, szinte az összes fizetésemet festékekre költöttem. Ekkor egy grafikus kollégám felajánlotta, hogy ha csinálok 200 darab ékszert, akkor tervez nekem egy logót. Így indult el 2020. augusztus 31-én Betonka, 214 ékszerrel. J
Eleinte vissza akartam menni dolgozni, de rettegtem attól, hogy ismét engem fognak elküldeni először, ha jön egy újabb hullám. Tudtam, hogy kell egy B terv, majd októberben meg is érkezett: ekkor már annyi megrendelésem lett, hogy ebből éltem. Az első karácsony megdöbbentő sikert hozott, így elkezdtem tervezni a webshopomat, amely 2021. júliusában indult el. A webshopnak köszönhetően egyre több megrendelés érkezett be és a marketinges múltamnak köszönhetően egyre többen ismertek meg országszerte. Megdöbbentő volt. J Mindig azt mondom, hogy a márkát a vásárlók formálják – a termékeim nagy része, illetve a Betonkára jellemző, egyedi minták is úgy jöttek létre, hogy bejött egy igény, amit elkezdtem agyalni, hogyan lehetne megoldani. Azóta Betonka egy olyan márka, ahol nem kell tízezreket költeni valamire, ami egyedi, hanem mindenki számára elérhetőek a kézműves, design ékszerek. A workshopok is így indultak el 2022 februárjában.
Olyan sok megkeresés érkezett, hogy engednem kellett a nyomásnak, azóta pedig már 15 workshopon vagyok túl, és imádom az energiákat, amiket kapok a résztvevőktől! A másik ilyen kedvencem a vásározás. Mivel egész nap egyedül ülök a műhelyben, néha jó kimozdulni. Fantasztikus embereket ismerhettem meg Szegedtől Pannonhalmáig, és remélem még sok helyre jutok el!
Számomra Betonka nem csak a munkám, hanem a hobbim is, a gyermekem. Sokszor előfordul, hogy belefáradok, hogy nincs kedvem hozzá, de azt hiszem, hogy mi már elválaszthatatlanok vagyunk.
Előtte több évig a reklámszakmában dolgoztál. Itt is megjelenik a kreatív vonal, de merőben más a saját lábaidon állni, a saját utadat állni. Hogyan tekintesz erre a választásra? Mennyivel másabb a Betonkában dolgozni? Szabadabb vagy, ugyanakkor áldozatottal jár…
Ez azt hiszem nem az én döntésem volt, hanem a covidé, hogy otthagytam a reklámszakmát. Az biztos, hogy rengetegszer nehéz, sokat dolgozom, sokszor várom, hogy valaki segítsen, mondja meg mit tegyek, adjon ötleteket, cipelje be a betont a műhelybe, de persze nincs senki más, aki ezeket megtenné. Sokszor kérem barátok és család véleményét, de meglepően jól vettem az akadályokat az elmúlt lassan 3 évben. Azt tudom, hogy bármennyire áldozatokkal is jár ez az élet, sose voltam ennél boldogabb. Bár a fizetés nem érkezik meg a hónap elején és ha válság, háború, covid, KATA eltörlés van, az igencsak megtépáz, de eddig valahogy mindig megoldottam.
A beton a hiedelmekkel ellentétben könnyű anyag! J Mivel általában pici dolgokat csinálok, a nagy, grandiózus beton felületek itt nem úgy érvényesülnek, tehát egy fülbevaló 4 grammos. Szeretek ezzel az anyaggal dolgozni, mert csodálatosan élnek rajta a színek és a minták! Könnyű vele dolgozni, bár minden nap az egész ruhatáram megy a mosógépbe, hiszen egész nap porban dolgozom. Ez sokszor nehéz, mert szeretek adni magamra, ez a munka pedig sokszor nem kedvez neki. Bár néha vicces belegondolni, hogy vannak olyan napok, amikor a világon valószínűleg csak én betonozok rövid bőrnadrágban…
A munka talán nem annyira érdekes, mint aminek tűnhet. Reggel általában már korán bent vagyok a műhelyben, öntök pár tárgyat, hogy mindig, minden legyen raktáron. Ezt nagyon fontosnak tartom, így hamar tudok reagálni a megrendelésekre. Így történhet az, hogy többször volt már, hogy december 22-én is elvállaltam munkát, mert jó érzés, hogy tudom, Betonka kerül valakinél a fa alá! Az öntés után általában egy kávéval számlákat írok, emailekre válaszolok, és jó esetben elkezdem csinálni a megrendeléseket, melyeket minden esetben 5 munkanapon belül teljesítek. Jó esetben foglalkozom ezzel első körben, ám sokszor előfordul, hogy találok egy új festéket, egy új technikát, amit persze azonnal ki kell próbálnom és van olyan, hogy órákig fel se állok a helyemről, csak alkotok. Azt hiszem ezek a lopott órák adnak sokszor erőt, hogy ne azt érezzem, hogy egy mókuskerékben vagyok. Ezért is van 1400 termékem a webshopon – legyen egy kis változatosság.
A workshopon 20 percet szoktam nagyjából a „betonozás” bemutatására szánni, mert nem egy túl látványos dolog. Eddig kötényben, fakanállal kevertem a betont, de idén kaptam egy csavarbehajtót és egy keverőszárat, így már azzal dolgozom. Mindig több terméket öntök, hogy a raktárkészletem fel legyen töltve, illetve ha egy nagyon megrendelés érkezik, ne legyek bajban. Szerencsére a napom nagyobbik része az alkotással telik, amikor különböző technikákat, festékeket használok a termékek dekorálásához.
Elvégeztem egy újságíró iskolát, ahol az egyik tanár mindig ezt mondta: a téma az utcán hever. Én is így vagyok az inspirációval. Sokat sétálok, figyelem az árnyékokat, a színeket, a formákat, a témákat. Emellett nagyon sokat segítenek a workshopok és a beérkező kérések is, amiknél sokszor elkerekedik a szemem, de aztán csak megoldom őket! Néha pedig azt érzem, hogy saját magamat inspirálom már, ekkor van az, hogy elfelejtek ebédelni is akár. Szeretek olvasni, szeretem a zenét, a filmeket, így sok esetben használok idézeteket, dalszövegeket is.
Ez a munka ezt hiszem nagyon nagy türelmet kíván, aminek sajnos érzem, hogy néha híján vagyok. Nem is az alkotás oldalról, hanem az emberiről. Mivel lassan 3 éve egyedül dolgozom, emiatt sokszor érzem, hogy nem szeretek chatelni és csacsogni napközben, mert kizökkenek a munkából. Ugyanez van a műhely látogatásával. Eleinte be lehetett jönni hozzám csomagokért, de ma már nem így van, mert nem tudom megszakítani sokszor a munkát azért, hogy elmeséljem, mit csinálok. Azt hiszem ehhez a munkához egy nagy adag makacsság is kell, ami bennem talán kicsit túl sok is van. Sokszor feladhattam volna, választhattam volna a könnyebb utat, de már csakazért se tetem meg. Azt hiszem ez a sikerem egyik kulcsa, a mérhetetlen kitartásom.
Először, ha jól tudom, ékszerek készültek, majd jöttek a lakásdekorációk. És még megannyi lehetőség van benne, hiszen a megrendelőtől is azt kéred, hogy legyen a folyamat része, engedje szabadjára a képzeletét, merjen álmodni… Miért?
Igen, első körben csak ékszerek készültek, hiszem a fő cél az volt, hogy nekem és a barátnőimnek gyártsak – aztán szerintem nekem van jelenleg a legkevesebb Betonkám a barátnőim közül. J Amikor elkezdtem szemezni a lakáskiegészítőkkel, akkor a családom nagyon mondta, hogy jaj, hát ezt már tényleg nem kellene, mert ez már túl sok, szétaprózom magamat, de engem elvarázsolt az, hogy az általam talált szilikonformákba bele lehet önteni a betont, és ki is lehet belőle szedni. Ezekből használati tárgyak készülnek, amiket én csináltam. Nem is tudtam leállni, és ma már ezek a legkeresettebb termékeim.
Na igen, a vásárló bevonása az alkotó folyamatba. Ezzel valószínűleg sok embert elüldözök, mert az emberek nagy része azonnal rávágja, hogy nem kreatív – ami szerintem tökre nem igaz, és én erre akarom rávezetni őket. Az egyedi mintájú termékek kisebb hányadát teszik ki az eladásaimnak, de amikor valakinek teljesítem az álmát, akkor mindketten a föld felett lebegünk tőle! Én ezt érzem mindig, amikor új terméket csinálok, ő pedig valószínűleg életében először álmodott meg egy ilyen ajándékot. Szuper dolgok szoktak születni!
A vásározás nálam leginkább kapcsolatépítésnek és bulinak számít. Mivel az online marketingemmel sokat foglalkozom, így a vásárlók mindent megtalálnak a webshopon, ám tudom azt is, hogy tökre máshogy néznek ki a termékeim élőben – sokkal jobban, na! Sokan jönnek oda hozzám vásárokban, hogy már nagyon meg akarták nézni a cuccaimat élőben is, ami nagyon jólesik és ilyenkor érzem azt, hogy valamit jól csinálok. Betonka? Ja igen, persze, őt ismerem! A kedvenc vásárom a Bödön Piac Szegeden, ahol rengeteg inspiráló, szuper alkotót és embert ismertem meg. Van olyan, hogy lemegyek egy egész hétvégére, és a piacon pedig kitermelem a kiruccanás árát. Ezek a kedvenc utazásaim.
A betonka hitvallása, hogy teremts örömöt magad köré színekkel. Magad is egy színes egyéniség vagy…
Mióta az eszemet tudom, mindig színek vettek körbe. Sokszor ezekkel tudom kifejezni magamat, az érzéseimet. Van olyan, hogy egy szürke őszi napon csakazértis neon rózsaszín pulcsiba és sárga kabátba bújok, hogy megmutassam az időnek, hogy márpedig akkor is vannak színek a világban. Nagyon szeretem a beton szürke színét, de nekem igazán befejezett akkor is a színekkel, mintákkal lesz. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy vannak más betonosok is, meghagyom ezt nekik, mert nekem nem megy máshogy. J
A legnagyobb különbség az „előző életem”, tehát a reklámügynökségek és Betonka között, hogy most azt érzem, hogy valami jót teszek. Ez persze viccesen hangzik úgy, hogy a beton nem a legtermészetesebb anyag a Földön, de rengetegen kerestek már meg, hogy inspirálom őket azzal, ahogyan csinálom a vállalkozásomat. Ez engem még mindig meglep, mert van egyfajta fura humorom és sokszor nem tudom komolyan venni a dolgokat, de valószínűleg sokan érzik azt, hogy boldoggá tesz amit csinálok. Egyszer valaki azt mondta nekem fejcsóválva: „te gazdag sose leszel, de nagyon boldog az igen.” A covid sok embert mozdított el a pénztől a boldogság irányába és sokak emiatt szeretik az én történetemet. Az elmúlt években láttam már pár dolgot és azt kell mondanom, hogy nem mindenkinek való ez az élet, de azt hiszem érdemes egy kicsit kockáztatni, hogy ez kiderülhessen.
A workshop egy elég érdekes helyzet. Az első pár alkalommal kértem a résztvevőket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, hogy mit csináljak másképpen. Egy elég meglepő visszajelzés érkezett: kevesebbett magyarázzak a betonozásról! Ennek azért örülök, mert szerintem se ez a lényeg, hanem a közös alkotás öröme. A betonozás nem túl látványos, én se teszem azzá, sőt, miután kötényben, fakanállal a kezemben magyarázok erről egy csokiformával a kezemben, nem tudnak annyira komolyan venni. A workshopokon így mindig az a lényeg, hogy egymást inspiráljuk, igyunk egy fröccsöt, ötleteljünk együtt és hagyjuk hátra egy kicsit a való világot. Szerencsére nagyon sok olyan visszajelzés jött már, hogy „Dóri, piszok hetem volt, de ezzel most megmentettél” – és én is sokszor vagyok így vele. Nálam ezek a workshopok egy végig dolgozott hét után jönnek, 5—7 napot dolgozom végig zsinórban, mégis azt érzem, hogy el tudnék hordani egy hegyet a nap végén. A kedvenc résztvevőim pedig azok, akik úgy jönnek oda, hogy azt mondják, hogy nincs kézügyességük – általában ők a legügyesebbek! A beton ezeken az alkalmakon csak egy felület, amit én állítok elő. A hosszú évek alatt megismert technikákat mutatom meg a résztvevőknek, melyet mindenki biztosan meg tud csinálni, így a sikerélmény garantált. Amit általában nálam nagyon szeretnek, az pedig, az, hogy mindig azt mondom, hogy annyi cuccot csinálnak amennyit akarnak, a lényeg az, hogy jó érezzük magunkat és elégedetten menjenek haza. Azt hiszem ezt eddig minden alkalommal sikerült elérnem. 🙂 A workshopok üzenetét talán egy mondatban tudom összefoglalni: merj kreatív lenni.
Milyen céljaim vannak Betonkával? Őszintén szólva most azt érzem, hogy azon az úton vagyok, amin szeretnék. Nem szeretnék több vásárba járni, mert szeretném, ha lenne szabadidőm. Jó lenne, ha önjáróbb lenne, szeretnék több viszonteladót. Szeretnék majd együtt dolgozni valakivel és szuper lenne, ha fejlődnék szakmailag, minőségileg és emberileg is tőle. 🙂 Egyszer már megmentett, amikor kellett, így az biztos, hogy még sokáig szeretném csinálni. 🙂
