Egy csodálatos éve csomagolok, postázok, foxpostolok, futározok, sokszor több csomagot is. Van, hogy rosszul érzem magam a postán, hogy olyan sok levéllel állok be a sorba. Mert hát úgy gondolom, hogy nehogymá’ 1500 forint legyen egy fülbeton elfutározása a vevőhöz, inkább elsétálok a postára és masszív csomival 400-600 forintért elküldöm. A séta jót tesz.
Na igen, ez volt eddig, ám megismerkedtem az elsőbbségi bélyeggel. Mintha egy új világ kapui tárultak volna ki előttem! Leadod a rendelést, én összerakom, becsomizom, aznap bedobom az utcai postaládába, másnap nálad is van, együtt nevetünk.
Gondoltam én.
Aztán megjött az első üzenet – nincs meg a csomag. Aztán a második, harmadik, negyedik. Ha azt nézzük, mondjuk heti 15 levélből nem is rossz arány, hogy csak 5 nem ért oda, tűnt el. Igazából vihettem volna én is, biciklivel.
Természetesen sehol, senki nem segít, én vagyok az idióta, hogy nem ajánlva adom fel, hogy Te pedig rohangálhass egy darab fülbetonért a postára és fizess 2x annyit a kézbesítésért, mint amennyi a megrendelt termék ára. Senkinek se furcsa, hogy ugyanabból a ládából tűnnek el a levelek – AJÁNLOTT LEVÉL, ez a megoldás!
És akkor hol vannak a leveleim? Hol vannak a csomagjaitok? Senki se tudja megmondani ezek hova kerülnek, mert hát nem ajánlott, meg amúgyisbiztosrosszulcímeztemmegnemajánlott.
Természetesen aki nem kapta meg a csomagját, annak újra küldöm, nagyon köszönöm a megértést és a türelmet! <3
Köszöntem Magyar Posta!
Dóri, azaz Betonka
