Megkaptam a kérdést, hogy mi inspirál, miből merítek ihletet. Tetszett, hogy elgondolkozhatom rajta, ugyanis sok dolog annyira természetes a világban, hogy nem is szánunk rá időt, hogy jobban megismerjük az eredetét. Szóval most rendet teszek. Beton ékszerek úgy, ahogy én látom őket.
ZENE
Egész nap szól a zene a műhelyben, a kocsiban, a fejhallgatóban, séta közben. Szól a zene reggel, este blogírás közben. Mert ahogy ezt meg is énekelték: a zene az kell. Októberben volt a mélypontom, onnan ez rángatott ki. Borzasztóan jól lehet rá menetelni az utcán, padkáról leugrani.
Aztán jött Cserháti Zsuzsa, aki szintén csak a cigaretta füst miatt könnyezett – ja, én is.
Nektek is van olyan időszakotok, amikor úgy érzitek, hogy azt a számot NEKTEK küldte az ég? Nekem szerintem többször van az átlagosnál. Például ez. Megmagyarázhatatlan egymásra találás. Fodor Ákos után szabadon: nem a szöveg, a lebbenés.
KÖNYVEK, VERSEK
Nagyon-nagyon szeretek olvasni. Szokásom, hogy a könyvek alsó sarkát behajtom ott, ahol olyan mondatot találok, amit szeretnék máskor is elolvasni. Legutóbbi ilyen könyvem olyan volt, amit már legalább 10x olvastam.
A versekkel sajnos eléggé hadilábon állok, őszintén szólva NEM szoktam leülni verseket olvasni. Régen sokat jártam vers- és prózamondó versenyekre, szóval azért nem vagyok teljesen tuskó, de valahogy a regények mindig jobban vonzottak.
De aztán jött Fodor Ákos. Ha szeretnéd, hogy valaki adjon egy pofont neked 3 szóval, akkor ajánlom. Sajnos nem sikerült beszereznem tőle verseskötetet, de ami késik, nem múlik. Addig pedig beton ékszereken örökítem meg, azt ami a szívemig hatolt tőle.
Miközben ezt a bejegyzést írtam, ez szólt.
