Honnan jött a beton?
Csomóan kérdezitek. Őszintén szólva ezer éve láttam már én beton ékszereket, akkor csorgattam rájuk a nyálamat, de olyan piszok drágák voltak, hogy nem vettem – amúgy is spúr vagyok magammal szemben. Na de az van, hogy én nem ilyeneket akartam csinálni. Anyumnak van egy szuper nyomdája, így valahogy a színek, a festék és a papír örök szerelem nálam, így a pályafutásomat színes papírcsíkok tekergetésével kezdtem pár éve, aminek quilling a neve. Ezeket könnyű volt beszerezni, aztán a nyomdában mehetett is a vágógépbe, ahol millió színes csíkot kaptam. na, ezekből lettek ezek az ékszerek. Tavaly ezeket akartam kiönteni epoxy gyantából, mert hát így sokkal masszívabbak lesznek, de a sor úgy akarta, hogy egy jó kis hobbi boltos-raktárpakolós meló során egyik nap hobbi betont pakoltam. Akkor hirtelen beugrott, hogy hoppácska, az általam rendelt öntőformákba ez is mehetne.
Na itt kezdődött minden.
Az első adag „betont” még a mikróban kellett kiszárítani, ami azt eredményezte, hogy annyira átforrósodott szegénykém, hogy majdnem leégettem, órákig be se akart kapcsolni. Na itt kezdődött el a kapcsolatom a betonnal, ami azóta átalakult és kiszélesedett. A quilling ékszereimet előtúrtam és az a helyzet, hogy hiányoznak – na azért nem váltok papírra!
Dóri, azaz Betonka
